Sprinterünk Amerikában roboghat tovább

Nagy lehetőség előtt Paulenka László - ezzel a címmel számol be a Steelers korábbi éveinek elsőszámú running backjének pályafutásáról a PFM. Az Amerikába költözött és ott tovább sportoló egykori miskolci futójátékossal készült interjú a magyar nyelvű Pro Football Magazin minap megjelent májusi számába ugyan nem került bele, ám megtalálható a havilap internetes oldalán.
És itt nálunk, honlapunkon is olvasható. Az interjút a Sprinter becenéven ismert és 2008-ban klubunknál az év játékosának választott játékossal Szilvási György készítette.

A Simon Fraser kanadai egyetem bejelentette, elfogadta a felkérést, hogy csatlakozzon az NCAA Divízió II-höz, az Egyesült Államokban - mondta Richard Hannan biztos az egyetem fő kampuszán. Ez a hír jelent meg a Vancouver Sun 2009. szeptemberi számában. Ez egy magasabb versenyt és kihívást jelent az atlétáinknak - nyilatkozta korábban Michael Stevenson elnök a The Canadian Pressnek. Versenyt és kihívást jelenthet egy magyar játékos számára is. Mert Paulenka László, a Miskolc Steelers futója hamarosan a fent említett egyetemen folytatja tanulmányait és adott a lehetőség számára, hogy szerepeljen a főiskolák bajnokságban.

- Honnan és hogyan jött a lehetőség, hogy az NCAA-ben szerepelhetsz?

- Tulajdonképpen a lehetőség egy véletlen miatt adódott. Már régóta terveztem, hogy egy külföldi egyetemen el kellene tölteni egy-két félévet, hiszen a mai gazdasági helyzetben valamivel ki kell tűnni a többiek közül, és a külföldi tanulmányok mindenképpen előnyt jelentenek. El is kezdtem keresgetni az iskolákat, ahová ösztöndíjjal ki tudok menni és úgy döntöttem, hogy akkor már miért ne keresnék egy olyan iskolát, ahol van futball is. Így nem kéne abbahagynom a sportot. Számos egyetemmel vettem fel a kapcsolatot Kanadában és egy pár helyről pozitív választ kaptam, miután megnézték a kiküldött videókat. Hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy a kanadai Burnabyben lévő Simon Fraser Egyetemre adom be a jelentkezést, ahol volt külföldi diákoknak ösztöndíj, így be tudom ott fejezni a tanulmányaimat. A kinti edzőknek tetszett az elküldött videó és azt mondták, hogy adnak egy lehetőséget, ha már úgy is oda fogok járni, megnézik, mit tudok. A csapat korábban a CIS-ben játszott (kanadai egyetemi bajnokság - a szerk.), de úgy döntöttek, hogy szeretnének ismét az amerikai bajnokságban játszani, hiszen korábban már szerepeltek az NAIA-ban (Association of Intercollegiate Athletics - a szerk.). Így tulajdonképpen csak egy véletlen, hogy pont az NCAA-ban fogok tudni játszani, természetesen csak akkor, ha megfelelek a követelményeknek.

- Milyen körülmények közé mész, milyen felkészülési lehetőség vár rád?

- Az egyetemnek elég komoly sportprogramja van, számos sportágban szerepeltetnek csapatokat jó eredményekkel. Saját edzőtermekkel, uszodával, gyakorlópályákkal és mindennel rendelkeznek, amire csak szükség van.

Palenka Laci több év magyarországi focizás után immár a tengerentúlon próbálhatja ki magát

- Valóban régóta vagyok a csapat tagja, 2006-ban kezdtem el a sportot, de korábban is sportoltam, így nem volt nehéz az átállás. Mindig is imádtam ezt a csapatot, függetlenül attól, hogy éppen jól ment-e a csapatnak vagy sem. Egy nagyszerű társaság alakult itt ki az évek folyamán, mintha családtagok lennénk, és ez nagyban megkönnyítette a nehézségeken való túljutást, illetve a fejlődést is mind csapat-, mind egyéni szinten.

- Évekig meghatároztad csapatod futójátékát, gyakran a kevés miskolci pontot hozó meccseken is villantál egy-egy TD-vel, az év Steelers-játékosa is lettél. Lesz aki a "helyedbe lép" a pályán?

- Természetesen senki sem pótolhatatlan, így én sem. Számos nagyszerű csapattársam van, aki remek adottságokkal rendelkezik. Ha valaki figyelemmel kíséri az idei Steelers-szereplést, akkor láthatja, hogy Imricskó Péternek és Lakatos Bencének nagyszerű szezonja van, visszatért a csapathoz Joe Selmser is, aki mindig hátán hordja a csapatot és segít a társaknak, személy szerint én is sokat tanultam tőle. Ha pedig az offense-nek egy kicsit rosszabbul megy, akkor a védelem hozza a meccset, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a srácok nélkülem is megnyerik a bajnokságot. És kintről is szurkolok nekik és figyelemmel fogom kísérni a szezont.

- Mit adott neked a foci, ha korábban sportoltál, akkor mi mást adott?

- Nekem a foci egy nagyszerű közösséget adott, mint már említettem, illetve egy tiszta, férfias és kemény játékot. Itt nincs rinyálás, színészkedés, mindenkinek 100 százalékot kell nyújtania, mert különben a csapattársával szúr ki. Nem egyénként kell működni, hanem csapatként. Valóban voltam az év játékosa és futottam pár TD-t is, de ha nincs rajtam kívül még tíz csapattársam a pályán, akkor ezt nem tudtam volna elérni. És talán akkor nem lenne lehetőségem kipróbálni magam külföldön.

- Melyek a meghatározó sportélményeid, legyen az siker vagy kudarc?

- A legmeghatározóbb talán az, amikor a csapattal harmadik helyezést értünk el a bajnokságban, az egy remek szezon volt és szerintem a maximumot kihoztuk magunkból. Sajnos, a következő szezon nem sikerült valami jól, de most lehetőségük van javítani a srácoknak.

- Kik azok az edzők és játékosok, akik sokat jelentenek a csapatodból neked?

- Igazából nem szeretnék kiemelni senkit külön, sok mindenkivel remek barátok vagyunk nemcsak a pályán, hanem azon kívül is, mindig számíthattam rájuk, az egész csapat hiányozni fog.

- Milyen érzésekkel hagyod itt Magyarországot, és milyen reményekkel várod "Amerikát"?

- Ahogy közeleg az utazás napja, egyre nehezebb. Hiányozni fog a család, a barátok és a csapat is, de sajnos a mai gazdasági helyzetben, különösen ebben a régióban, valamit lépni kell, és ha megkaptam a lehetőséget, akkor élek is vele. Nem gondolom, hogy a tengerentúlon kolbászból van a kerítés, ott is dolgozni kell, a kérdés csak az, hogy ugyanannyi munkával mennyit tud előre haladni az ember. Itt ma Magyarországon nehéz boldogulni. Természetesen nehéz elszakadni a megszokott környezettől, ráadásul egy teljesen más kultúrába, de meg kell próbálni. 

- Bizonyára - gondolatban mindenképpen - eltávolodtál már a magyar foci ügyes-bajos dolgaitól. Megengedve magadnak némi távolságtartás, mit gondolsz a magyar fociról, annak jelenéről és jövőjéről?

- Az elmúlt pár évben hatalmas fejlődésen ment keresztül a sport, már az egész országban vannak csapatok különböző szinteken. Sajnos, én úgy érzem, hogy egy picit talán megtorpant a fejlődés. Nem látok bele a belső dolgokba, ám azt gondolom, egy ekkora létszámmal rendelkező bajnokságban óriási lehetőségek vannak. Amin mindenképpen lehetne javítani, az a sportág promotálása. Véleményem szerint a helyi és az országos médiumokban is lehetne nagyobb hangsúlyt fektetni a sportra, esetleg élő meccsközvetítésekkel, összefoglalókkal. A csapatoknak is jobb lenne, hiszen többen lennének a meccseken, nagyobb bevételre tennének szert, illetve a szövetségnek is könnyebb lenne támogatókat szerezni, ha ismertebb volna a sport. Szerintem ezen mindenképpen javítani kell. Ha sikerül változtatni, akkor van jövője a sportnak, enélkül azonban nagyon nehéz előre jutni és megtorpan a sportág. A Steelersnek természetesen azt üzenném, hogy nyerjék meg a bajnokságot, a futballőrülteknek pedig hogy szeressék ezt a sportot és edzenek sokat, mert sosem lehet tudni, mikor adódik egy lehetőség. Tegyenek meg minden tőlük telhetőt a sport és saját maguk fejlődéséért, hogy a meccsekre kilátogató nézők színvonalas összecsapásokat láthassanak és legközelebb is ott szurkoljanak a csapatnak. Sok sikert kívánok mindenkinek a bajnoksághoz!

- Azt hiszem nem követek el nagy merészséget, ha a játékosok és a sportszeretők nevében kívánok sok sikert Lacinak, az élet minden területén.

Szilvási György