Hét napon belül két meccset lejátszani...

Izgalmas napok előtt áll a csapat, egyszersmind a klub: elérhető közelségbe került a Div. II-es bajnoki cím, akár egy hét alatt is megszerezhető - viszont két kemény idegenbeli derbi vár most az Acélcsapatra. Ha hozzák - hozzuk -, újabb két hétre rá, június 13-án, itthon az utolsó bajnokin akár már csak a (képzeletbeli) aranyérem minél méltóbb megünneplése lehet a cél...
A helyzetet kérésünkre Horváth Tamás elemezte; a tréner, aki a kezdeti időkben, a megalakulást követő években vezette a Steelerst, majd néhány esztendőnyi kihagyás után nemrég tért vissza a csapathoz, junioredzői szerepben.


Hét napon belül két meccset lejátszani ebben a sportágban nem kis feladat. Eddig hál'istennek elkerültek minket a (tömeges) sérülések, de ha ez így is marad a Tata elleni meccs után, akkor is nagyon rövid az idő a regenerálódásra, a gyengébbre sikerült taktikai elemek újbóli gyakorlására.
Kívülállóként vagy szurkolóként az ember úgy gondolhatná, hogy ez egy sima 6-0-0-ás szezon kell hogy legyen, és abban igaza is volna, hogy a papírforma ezt mutatja. Nem pusztán azért, mert eddig mindhárom mérkőzésünkön nyerni tudtunk, hanem mert azok a csapatok, amelyeket eddig legyőztünk, megvertek egy-egy olyan csapatot, amellyel eddig nem játszottunk. Csakhogy "a labda - mint tudjuk - gömbölyű". Bár a miénk nem, a labdarúgásból kölcsönzött hasonlat annyiban helytálló, hogy a papírforma bármikor borulhat. Úgy gondolom, hogy a csapat esélyes a bajnoki cím megszerzésére, tény. Viszont ezzel az eséllyel tudni kell élni. Egy pillanatig sem szabad elhinnie egyetlen játékosnak sem, hogy a bajnoki aranyérem már ott lóg a nyakában. Nem elég csak a mérkőzésen ott lenni, azért is meg kell tenni mindent, hogy a mérkőzés előtti edzéseken részt tudjon venni.

A Steelers-történelem első szezonjaiban Horváth Tamás vezette edzőként az Acélcsapatot - például ezen a DVTK-stadionban lejátszott meccsen is

Az eddigi három meccset mindig más és más csapatrész kimagasló teljesítménye hozta. A Raptors ellen a védelem alakított nagyot, minimális yardot "engedélyezve" az ellenfélnek. Az Enthroners ellen a támadóegység teljesítményének köszönhetően sikerült fordítani, a Cowboys 2 elleni meccsen - szerény véleményem szerint - a speciális alakulat munkája volt kimagasló. Ez utóbbi különösen annak tükrében szembetűnő, hogy a fehérvári találkozón "kezdő" szintű hibákat sikerült összehozni. És miért is javult két hét alatt a speciális alakulat teljesítménye ekkorát? Mert az edzéseken ezt gyakoroltatta az edzői team. A hatás nem is maradt el.

Szóval így a szezon felénél járva még korántsem szabad a bajnoki címről beszélni. Fiatal csapatunk van, de nem szabad elfelejteni, hogy Joe (Selmser - a szerk.) visszatérése rengeteget számít. Az ő tudása, rutinja nélkül ennek a csapatnak még kellene néhány év, hogy harcban lehessen az első helyért.
Természetesen akár mint szurkoló, akár mint az edzői stáb tagja, a június 13-át nagyon várom. Rettentően szeretnék a lelátón úgy üldögélni majd, hogy akármilyen eredmény születik, a Steelers-család újbóli tagjaként, az egyesület történetében először, bajnoki címet ünnepelhetek. Azaz: ünnepelhetünk. Na, persze, az sem lenne baj, ha ezt győzelemmel, 6-0-0-s szezonnal sikerülne abszolválni...

Horváth Tamás