Tengerentúli tréner érkezik a Steelershez, persze, a címmel ellentétben nem egyszerű "ajándékként", hanem komoly szakmai megfontolások eredményeképpen és előzetes tárgyalások nyomán. Phillip Hilderbrand a tervek szerint január 10. körüli napokban fut majd be Miskolcra, s kezdi meg munkáját, méghozzá a klub teljes vertikumát érintően. A fiatal szakember hazánkban még nem, de például Olaszországban már foglalkozott európai amerikaifocistákkal, tehát a közeg nem lesz teljesen ismeretlen számára.
A csapatunk, mint ismeretes, 2011-re a legfelsőbb kategóriába léphet, miután fél évtizedes történetét betetőzve a legutóbbi esztendőben a Divízió 2 - ahol eddigi szezonjait töltötte - bajnokaként fejezte be az idényt. Jelen állás szerint a besorolás a következő bajnokságra egy olyan első osztályba szól majd, amelyből néhány "elit" együttest" kiemelnek, amolyan extraliga jelleggel. (Az aktuális versenykiírásról, sorsolásról hamarosan ugyancsak beszámolunk.)
De vissza a helyi fejleményekhez: Phillip Hilderbrand személye lesz tehát a garancia, hogy az Acélcsapat az eddiginél magasabban jegyzett ellenfelekkel szemben is hírnevéhez, városához méltóan szerepjen a továbbiakban. A napokban aláírt szerződés erre nézve biztosítékokat (konkrét elvárásokat) tartalmaz, és így évet ölel fel.
Az alábbiakban az új Steelers-edzővel készült interjú olvasható, amelynek elkészítésében a kérdések-válaszok fordítójaként Szegedi Máté segédkezett.
- Minden trénert természetszerűleg elsőként a saját játékospályafutásáról szokás faggatni. Mi sem teszünk másképp.
- Tizenhárom évesen kezdtem el futballozni a Brookland-Cayce középiskolában. A csapatban játszottam középső védőt, azaz linebackert, és a támadók között tight endet is. Aztán a tanulmányaimat a Ben Lippen magániskolában folytattam. A Ben Lippen csapatában három éven át voltam kezdő és ezekben a pozíciókban játszottam: fullback, guard, tackle és middle linebacker. A végzős évemben több elismerést is kaptam, úgy mint a legjobb területi, megyei, állami linebacker kitüntetések. Aztán egy évet játszottam az NCAA II. osztályában szereplő Kentucky Wesleyan College csapatában, ezt követően elkezdtem az edzői karrieremet.
 |
"Szeretném a lehető legjobb eredmény elérni jövőre a Steelersszel. Ennek érdekében mindent a Steelersnek rendelek alá. A legfontosabb az egyesület, ahol mindenkinek együtt kell dolgoznia, hogy együtt egy jobb egyesületet teremtsünk." |
- Az amerikaifutball ma még Európában csak a feltörekvő sportágak közé sorolható. Az Egyesült Államokból indulva hogyan vezet az út ide?- Négyszer utaztam Olaszországba edzősködni, az első utam még a Ben Lippennel volt. Rómába utaztunk két hétre, edzőtábort és elméleti előadásokat tartottunk játékosoknak egész Olaszországból. Született néhány kapcsolat az út során, és kihasználva ezeket később visszatértem oda, az első főiskolai évem után, hogy defensive koordinátorként a San Vito Dragonst -
most Salento Dragons - segítsem. Eljutottunk a rájátszásig, ahol viszont az első körben kiestünk, a szezont 3-2-vel zárva. (
Tehát néhány évvel ezelőtt az olaszok is csak öt meccset játszottak egy évben, ahogy mi - a fordító megjegyzése.) Harmadszorra, mikor visszatértem Olaszországba, az országot járva találkoztam csapatokkal, amelyeknek előadásokat, illetve edzőtáborokat tartottam. Legutoljára Itáliában a Salento Dragons vezetőedzője voltam. Nagy győzelemmel kezdtük a szezont az egyik rivális ellen, de utána sérülések és a rossz morál miatt a következő három meccsünket elvesztettük, így nem jutottunk tovább a rájátszásba. Mindezek ellenére az egyik falemberünk bekerült az olasz U19-es válogatottba, ami azért is nagy szó, mert az első éve volt csak.
- Ez az edzői karrier igen fiatalon indult. Hogyan?
- A játékoskarrierem miatt akartam edző lenni. Mindig is keményen dolgoztam, bármit is csináltam, akár a pályán, akár az edzőteremben, akár az iskolában. Mikor befejeztem a középiskolát, a nyári edzőtáborban együtt dolgoztam néhány linebackerrel, akik az Észak-Dél All Star-meccsre készültek. Mindig is játékosokat edzettem a középiskola után. Az volt az első év, amikor is nem a volt iskolám játékosaival foglalkoztam, hanem néhány másik tehetséges játékos felkészülését segítettem, hogy jobb játékosok lehessenek. (Itt hozzátehetjük, hogy az USA-ban nagy keletje van a személyi edzőknek, nagyon sokan foglalkoznak vele, magas színvonalon, szinte mindegyik NFL-játékosnak van személyi edzője, akikkel minden nyáron és szezon közben készülnek, gyakorolnak - a fordító megjegyzése.)
- Ismét kínálja magát a kérdés: Amerikában minden adott ehhez a sportághoz. Mi visz rá valakit, hogy egy másik kontinensen próbáljon vele szerencsét?
- Sok oka van, miért választottam azt, hogy külföldön tanítsam az amerikaifutballt. Az első az a szenvedély, ami az európai játékosokat jellemzi. Ők választották maguknak a játékot, ők akarnak játszani, és megőrülnek a játékért. Nem fertőzte meg őket a pénz, nem panaszkodnak, ők egyszerűen csak igazán szeretik a játékot. A második fő ok, amiért amiért külföldön edzősködöm: hogy szeretném magamat mint egyént kipróbálni, kiteljesíteni. Az Egyesület Államokban edzőnek lenni megszokott dolog. Európában meg kell csinálni mindent egy edzőnek, kezdve az öltözőtől a pálya felfestésén át a csapat marketingjéig bezárólag. A trénerség mellett még angolt is tanítottam a játékosaimnak, felkészítettem őket, hogy amerikai egyetemekre menjenek. Szeretem a játékosaimat edzeni az edzőteremben, a pályán és az életben is. Többet megtennék értük, mint az államokbeli játékosokért.
- Az európai, azon belül a magyarországi futball bizonyára speciális ismereteket, tapasztalatokat és hozzáállást igényel. Itt azért minden más, mint otthon.
- Igen, elég sokat tudok az európai amerikaifutballról, lévén hogy pár éve már benne vagyok. Vegyes érzelmeim vannak arról, amit láttam. Az amerikaifutball szerepe, ismertsége, népszerűsége Európában napról napra nő és ez izgalmas. Bár még mindig ott a probléma: a pénz. Sok egyesületnek nincs pénze arra, hogy promótálja a klubot, hogy új játékosokat szerezzen és hogy úgy növekedjen az egyesület ahogy azt ők szeretnék. Ugyanakkor ez egy érthető probléma, ha elkezdesz valami újat, különlegeset, amit az emberek még nem ismernek. Számos egyesület igazol amerikai játékosokat; ám szörnyű tapasztalat, hogy az egyesületek semmit nem tudnak a játékosról, mielőtt leigazolják, és kiderülhet, hogy az illető csak szórakozni jött, nem pedig a futballt fejleszteni, tanítani. Ezért sokszor megesik, hogy a rossz benyomások után az egyesületek sohasem igazolnak többé amerikait.
(fotó: www.salentodragons.it)
- Hazánkban is akad néhány, és voltak próbálkozó amerikai edzők is, hát, vegyes sikerrel.
- Őszintén szólva, semmit sem tudtam a magyarországi amerikaifutballról pár hónappal ezelőttig. Azonban el kell hogy mondjam, amit azóta láttam, az több mint lenyűgöző. Amilyen összefoglalókat láttam az interneten és interjúkat az edzőkkel, az nagyon hatásos volt. Olaszországban az egyedüli amerikaifutball-esemény a tévében a Super Bowl, és az lenyűgöző volt, hogy a Miskolc Steelerst láttam a hírekben. Továbbá számomra elképesztő volt látni az egyesület szervezettségét, és látni más csapatokat, ahogy játszanak. A magyar bajnokság igazi kihívásokkal teli és ezt szeretem.
- Olaszország is messze van Amerikától, de Miskolc még attól is egy kicsit messzebb...
- Számomra nem volt váratlan az utazás, mivel kerestem meg már csapatokat Európában, és tudtam, hogy ha adott lesz a lehetőség, akkor élni fogok vele. Volt is néhány ajánlatom Németországból és Spanyolországból. Ugyanakkor a Miskolc Steelers szervezettsége volt rám a legnagyobb hatással. Nem volt nehéz a választás. Éreztem, hogy a tavalyi kimagaslóan sikeres bajnoki és a szintén jó juniorszereplés után is maradt még bőven potenciál a csapatban. Pláne hogy értesültem róla, a Steelers létrehozta a saját kivilágított edzőpályát és a toborzás után is nagyon sok játékos maradt meg a csapatnál; ezek nem egyszerű feladatok Európában, tudom. Szóval összességében nagyon elégedett vagyok azzal amit az egyesületről láttam, hallottam. Érzem, hogy ha majd megérkezem és elkezdem edzeni, vezetem a csapatot, és segítek a többi helyi edzőnek a tanulásban, akkor nem kell félniük, hogy sikertelen lesz a következő szezon.
- Könnyű avagy nehéz volt a döntés a Steelers-ajánlat elfogadására?
- Nem sokat hezitáltam. Az a fajta ember vagyok, aki tudja, hogy mit akar, és képes érte mindent megtenni, hogy el is érje azt. Szóval csak az volt a kérdés, hogy a Steelers tudja-e biztosítani, amit kértem - és tudták. Öszinte leszek, néha kissé türelmetlen voltam, hogy történjen már valami, mert tudni szerettem volna, hogy hol töltöm el a következő félévet-évet. A Steelers ebben is kiválónak bizonyult, noha nem volt könnyű összehozni a szerződést, kizárólag e-mail útján, két kontinens között.
- Minden előjel kedvező tehát; de bizonyára akadnak aggodalomra, vagy legalábbis megfontolásra késztető szempontok is.
- A félelmeim ugyanazok, mint bárhol Európában. Vajon lesz-e elég játékos az edzéseken. Nagyon nehéz úgy csapatot edzeni és jó csapatot csinálni, ha senki nem jár edzésekre... Európa "híres" arról, hogy az emberek csak játszani szeretnek, illetve lejönnek néhány edzésre és kész, szóval ez a legnagyobb félelmem. A másik aggodalmam az, hogy ha kötelező lesz edzésre járni azoknak, akik játszani szeretnének, és mellette edzőterembe is járni, akkor lehet, hogy ezt nem tudják megoldani a kevés pénzük miatt, és ezért sok tehetséges játékos abba fogja hagyni... Utálom ezt, mert én szeretem ezt a sportot és szeretném, ha mindenki játszhatna. Ugyanekkor viszont nyerni szeretek és ezért is szerződtettek, szóval meg kell tennem mindent, hogy sikerüljön. Magas elvárásaim vannak mind a felnőtt, mind a junior kerettel szemben, hiszen egyaránt nagyon jó szezonjuk volt 2010-ben. Erős támadófalunk van és néhány jó futónk. Amit láttam a videókon: kell egy kicsit még az alapokat és a technikát tanítani, javítani. Szóval szeretném a lehető legjobb eredmény elérni jövőre a Steelersszel. Ennek érdekében mindent a Steelersnek rendelek alá, az edzéseken is, és azon kívül. Elérhető leszek a csapat tagjai számára a nap 24 órájában, és ha filmet szeretnének elemezni vagy az edzőteremben gyakorolni, netán edzés után még maradni és tovább gyakorolni, én ott leszek. De a legfontosabb az egyesület, ahol mindenkinek együtt kell dolgoznia, hogy együtt egy jobb egyesületet teremtsünk.
(fotó: www.salentodragons.it)
