Interjúsorozatot indítunk, amelyben azokat a csapatokat és vezetőiket igyekszünk közelebbről bemutatni, amelyekkel-akikkel tavaszi "hadjárata" során találkozik a Steelers. Ha nem is a magyar amerikaifutball-szcéna egészét, de legalább idei ellenfeleinket ismerjük meg jobban, nézzünk a hírportálok szimpla meccseredményei, a bajnoki tabellák "mögé" kicsit. Az apropót értelemszerűen az egymás elleni meccsek szolgáltatják.
Első a sorban ennek megfelelően a március 27-i rivális, a Nyíregyháza Tigers, és nemrég kinevezett vezetőedzője, Hanász Róbert.
- Hogyan kerültél erre a posztra? Mesélj a "tigrises" pályafutásodról!
- A Nyíregyháza Tigers játékosa 2009-ben lettem. Majd az akkori edző hirtelen távozását követően a csapat edző nélkül maradt. Minthogy 2006-2008 között Debrecenben voltam, junior- és játékosedző is, az újjáalakuló vezetőség felkért, tréneri végzettségem és tapasztalataim miatt, hogy segítsem a munkájukat. De gyakorlatilag ebben az évben vezetőedző nélkül menetelt előre a Tigers. A 2010-es évben már komoly érdemi munka folyt a csapat körül. Ebben az esztendőben a felkészítésben, az offense körüli munkálatokban és az ellenfelek elemzésében vállaltam szerepet. Az év végén benyújtottam a vezetőségnek egy hatoldalas, 2011-re vonatkozó edzői tervezetet, amelyben leírtam a kívánt változtatásokat pozíciókra lebontva, a stratégiát, illetve edzésmenetet, a kéréseimet és észrevételeimet a vezetőség felé. Megkaptam a bizalmat és 2011-nek mint a csapat vezetője vághattam neki.
(illusztrációk: Bátori Péter fotósorozatából a Tigers-Steelers bajnokiról - 80-as számmal, a labdával, feketében interjúnk alanya)
- Milyen elképzelések, célok lebegnek a szemed előtt?
- Szeretnék egy határozottabb, keményebb futballt megvalósítani a Tigersszel; ennek sikerességét majd az idő eldönti. Elég rövid felkészülési időszak állt rendelkezésünkre, amit az időjárás mostoha körülményei is megnehezítettek. Mind a támadó, mind a védő stratégiát teljes mértékben átszerveztük. Sajnos, ennek elsajátítása nem sikerült maradéktalanul. A támadó playbookunk 20 százalékát használtuk eddig, több okból kifolyólag. A fönnmaradó részt az előttünk álló rövid szünet alatt lesz módunk bevetésre alkalmas szinten elsajátítani.
- Mindez milyen konkrétumokban nyilvánul meg a mindennapokban?
- A technikára nagy hangsúlyt kívántam fektetni. Ebben a tekintetben sem sikerült az elképzeléseimnek megfelelni, a pályagondok és esetenként az edzéslátogatottság hátráltatott ebben. Összességében nézve nem állok fényesen az eltervezettek végrehajtásának tekintetében, de úgy vélem, megfelelő munkával, minden végrehajtható lesz, és egy minden tekintetben eredményes éve lesz ez a csapatnak. A kezdeti három edzésnapról átálltunk négy edzésre. Heti egy kettlebell-edzéssel, egy erőnléti edzéssel és két taktikai-technikai tréninggel készülünk a megmérettetésekre.
- Lépjünk vissza pár esztendőt az időben. Miként kezdődött kapcsolatod az "amifocival"?
- A bátyámtól kaptam 2005 év elején egy szórólapot, melyen a Debrecen Gladiators reklámozta magát. Korábban nem ismertem az amerikaifutballt, de az érdeklődésemet komolyan felkeltette. A tanulmányaimat Debrecenben akartam folytatni, így két hónappal később átutaztam egy edzésükre, ami az eső miatt bár elmaradt, de a játékosokkal a pálya közelében, pár pohár kíséretében alkalmam nyílt megismerkedni. A családias hangulat magával ragadott és éreztem, ott a helyem. Kezdetben ritkábban tudtam részt venni az edzéseken, de miután átköltöztem, rendszeres résztvevője lettem a gyakorlásoknak. Az amerikaifutball egy új fejezete lett az életemnek. Az új hely, új lehetőségek közepette a csapattársaim váltak a második családommá. A kezdeti időszakból utólag csak annyit sajnálok, hogy a 2005-ös érettségi botrány miatt nem lehettem ott az Uzsgorod Warriorsszal vívott mérkőzésünkön, ahol találkozhattam volna több mostani csapattársammal. Szerencsésnek érzem magam, mert részese lehettem annak, ahogy egy csapat "felnő" és ez a remek sportág meghonosodik.
- Össze tudod foglalni pár szóban, mit jelent számodra ez a játék?
- Az amerikaifutball hatására megváltozott az értékrendem, komoly szemléletváltáson mentem keresztül. A futball nevelő hatását más csapatsportéhoz nem is tudnám hasonlítani! Önzetlenség, önfeláldozás, végsőkig tartó harci szellem, kitartás, kötelességtudat, hidegvér. Ezek mind egy futballjátékos ismérvei.
- És ott van a játék öröme! Nyilván ez a legfontosabb, ami a pálya közelében tartja az embert.
- Játékosként rengeteg élménnyel gazdagodtam! Elkapó és visszahordó voltak az elsődleges pozícióm a pályán, de 2008-ban mint irányító és safety is próbára tehettem magam. A korábbi csapatomnál eltöltött időmet sikeresnek érzem. Több szezonban lettem a Gladitors legponterősebb játékosa, bár én azt vallom, noha ezzel többen nem értenek egyet, hogy touchdownt bárki tud csinálni... A Debrecenben eltöltött idő alatt megkaptam 2006-ban az év játékosa címet, 2007-ben pedig az év támadója lettem. Szereztünk három bajnoki ezüstérmet és egy Magyar Kupa-ezüstöt (előbbiek: 2005, 2006, 2007, utóbbi: 2006 - a szerk). Játékosként részt vehettem az első nem hivatalos Pro Bowlon, amit a Sziget Fesztivál keretei között tartottak 2006-ban, majd Felsőtárkányban is játszhattam az első hivatalosan megszervezett Kelet-Nyugat gálamérkőzésen.
- Miután tehát néhány éven át a pályán töltött idő jelentette számodra a játékot, elkezdtél a pálya szélén is aktivizálódni.
- Az említett esztendőben junior és utánpótlás csapatot szervezett a Gladiators. Kezdetben segéd-, később vezetőedzője lettem a csapatnak. A következő évben indultunk a juniorbajnokságban. Az eredményt tekintve nem volt sikeres számunkra, de azt gondolom, jól érezte magát a csapat és ezt mindenképpen pozitív eredményként könyvelném el. 2006-2007-ben elvégeztem az edzői tanfolyamot az első csoporttal. Gyakorlati vizsgát Dunaújvárosban, az I. Amerikaifutball Tábor keretein belül tettünk. Utána fél évet Kanadában töltöttem, úgy gondolom, a pályán mutatott teljesítményem okán kaptam meg a segítséget Tóth Lászlótól (a hazai sportági szövetség elnöke - a szerk.), aminek eredményeképpen a Toronto Varsity Blues csapatával együtt edzhettem kinntartózkodásom alatt.
- Mi vagy ki adta számodra a legtöbbet szakmailag?
- Úgy érzem, hogy jobb edzőt, mint Karim Trabelsi, nem is kívánhattam volna magamnak! Rengeteget tanultam tőle! Mindig ki tudta hozni belőlem a maximumot! Remélem, lesz még alkalmam hasonló edző kezei alatt dolgozni! 2008 óta nem vagyok a játékosa, de tartjuk még a kapcsolatot.
- Immár saját magad edzőjeként tevékenykedsz, de most a nyírségi megyeszékhely csapatában (Róbert, azaz becenevén "Dallas", a Steelers elleni derbin is jegyzett elkapóként egy touchdownt - a szerk.).
- 2008 és 2009 között volt egy héthónapos kényszerpihenőm, majd a Nyíregyháza Tigers csapatához igazoltam. A Tigrisek csapatával elért eredményeink eddig: I. Forelle- Greensports.hu Aréna Kupa bajnokcsapat, Divízió 1-es ezüstérem (előbbi: 2009, Szolnok, utóbbi: 2010 – a szerk.). Az itteni teljesítményemmel nem vagyok megelégedve. Mióta itt játszom, igyekszem minél nagyobb energiával segíteni az edzésmunkát, ezáltal kevésbé koncentrálok magamra, a csapat számára most ez a legelőnyösebb, de eljön még az én időm is!
- Pedig már határon túl is kipróbálhattad a képességeidet.
- 2010-ben lehetőségem volt két alkalommal az Uzsgorod Lumberjacks csapatánál vendégszerepelni. Két touchdownt szereztem a két mérkőzés alatt.
- Hogy látod a jelenlegi helyzeteteket, esélyeiteket?
- A Nyíregyháza Tigers csapata felnőtt, igyekszik a lehetőségei szerinti legjobbat adni a játékosainak és ettől az évtől komolyan belefog a "gyerekvállalásba": gőzerővel szervezzük az utánpótlásunkat. A tavalyi évben komoly sikerként könyvelhettük el, hogy a Miskolc Steelersszel egyesített juniorcsapatunk az elődöntőig veretlenül menetelt előre. Idén azonban önálló csapatot kell indítanunk, éppen ezért a toborzáshoz és a megfelelő utánpótlásbázis kiépítéséhez szükséges körülmények megteremtésére nagy hangsúlyt fektettünk. A vezetőség komoly munka árán elérte, hogy saját edzőpályája legyen a csapatnak, Nyíregyházán belül. Ez a legmerészebb álmainkat is felülmúlja! A vezetőség ilyen mérvű sikerét előkészítette a csapat utóbbi időben mutatott jó teljesítménye. Elindultunk egy úton, és lépésről lépésre jobbak leszünk. Nagyon sokat kell menetelnünk, hogy igazán jók legyünk, de még az elején vagyunk az útnak és rengeteg van még ezekben a srácokban! Nagyon sok tehetséget sorakoztat fel a Nyíregyháza. Elsődleges célunk, hogy az ő tehetségüket ne hagyjuk elveszni, általuk pedig jobb teljesítményre sarkalljuk a többieket.
- A Tigrisek fejlődése, előrelépése mindenki számára jól érzékelhető az utóbbi pár évben, aki figyeli a sportág hazai eseményeit.
- 2009-ben csak a szárnyait bontogatta a csapat az első osztályban, évvégére azonban sikerült egy fontos sikert bezsebelnünk, a szolnoki Aréna Kupa bajnoki címét. A 2010-es évben rendkívül erős csapattal indultunk neki a bajnokságnak, ezt mutatták a mérkőzéseinken elért pontkülönbségek. Személy szerint vártam a döntőbejutást, reális célnak éreztem. Ott azonban, de már az elődöntőn is, egy gyengébb oldalát láthatták az offense-ünknek az érdeklődők. Egysíkúan játszottunk, holott ennél sokkal színesebb támadójátékra lettünk volna képesek. A döntőben leblokkolt a támadósorunk a Wolves erős kezdésétől és nem találtunk magunkra, nem tudtuk összeszedni a fiúkat. Új bajnokot akartunk avatni, de esélyt sem adott nekünk a rivális védősora. A mi védelmünk kitett magáért, a nagy pontkülönbség annak volt köszönhető, hogy egy-két kivételtől eltekintve a Wolves a mi térfelünkről kezdhette a támadásait. Remélem, esélyünk lesz idén, hogy bizonyítsunk ellenük, mert ennél sokkal többre vagyunk képesek. Amennyiben fejben rendben van a támadósor, sokkal hatékonyabb munkára képes, azáltal meg tudja szorongatni a hazai védelmek legjavát. A feladatunk a játékosok mentális felkészítése a komoly téttel bíró összecsapásokra, hogy elkerüljük a hasonlóan gyenge, nem Tigrishez méltó teljesítményt.
- Felteszem, a gondok titeket sem kerülnek el.
- Sajnos, magunkra vagyunk utalva támogatók hiányában, így anyagi nehézségeink, mint a legtöbb csapatnak, nekünk is akadnak. Ráadásul a pályánk karbantartását is el kell végeznünk rövid időn belül, ami szintén költségekkel jár. Viszont biztató számunkra, hogy eddig is több megfelelő hozzáállású játékos csatlakozott hozzánk attól függetlenül, hogy a hivatalos tryout-időpontok csak ebben a hónapban lesznek. Úgy érzem, egyre nagyobb réteg ismer meg minket Nyíregyházán. Ez a jövőben komoly segítséget jelenthet számunkra! Sokkal több megjelenési lehetősége van már a csapatnak, mint a korábbi időszakban, gondolok itt elsősorban a nyilvános bemutatókra. Úgy érzem, hogy a városban jó az elfogadottságunk és nem hiszik azt rólunk, hogy felszerelésbe öltözött bohócok lennénk..., hanem elismerik a teljesítményeinket. Csak az anyagi támogatottságban még nem érződik! Az ország egyik leglelkesebb szurkolótáborával büszkélkedhetünk - tudom, hasonlóan erős tábort tudhat maga mögött a Miskolc csapata is -, köszönjük nekik a támogatást!
- Van igazi potenciál a magyarországi amerikaifutballban?
- Sportágunk elterjedése és elfogadottsága, úgy érzem, felívelőben van. Köszönhetően annak, hogy egyre többen ismerik meg a futball szabályait. Az amerikaifoci látványa, az utolsó percig tartó küzdelem, a példátlan összhangra épülő csapatjáték hamar magával ragadja az embert.
- Ez a dolog szép része, de mindennek van árnyoldala, tudjuk jól...
- Úgy érzem, a magyarországi amerikaifutball fejlődése a klubokon fog múlni. Az elmúlt években egyre kevesebb energia jut a csapatokra. Az energiák nagy része a "top" csapatokra és a külföld irányába koncentrálódik! Közben eltűnnek a csapatok az emberek és egymás szeme elől… Korábban több internetes portálon is lehetőségünk volt tájékozódni a többiekkel kapcsolatos friss hírekről. Cikkeket és nyilatkozatokat olvashattunk a mérkőzésekről. Ezek fokozatosan eltűntek! Elkeserítőnek tartom, hogy amennyiben szeretnénk látni cikket a mérkőzésünkkel kapcsolatban, azt nekünk kell megírni és eljuttatni az illetékeseknek. Sajnos, a tévéből is eltűntünk. Kezdetben, ugye, a Sport1-2, majd a Sport Klub csatornákon lehetett látni magyar amerikaifutball mérkőzést. Ez 2008-ban véget ért. Érdekes tény az is, hogy a magyar nyelvű, futballal foglalkozó havilap mindössze maximum 7-8 oldalon keresztül - jobb esetben - foglalkozik a hazai sportballélet eseményeivel. Több hasonló kezdeményezésre lenne szükség, hogy ezek által is jobban megismerhessék egymást azok a csapatok, akik éppen játszanak avagy nem játszanak egymással, vagy más osztályban vannak. A személyes kapcsolatokon keresztül tájékozódik a legtöbb érdekelt, hogy mik a friss hírek. Ezáltal kizárjuk azt a szurkolóréteget, amely nélkül nem lehet jövőnk! Az is elkeserítő, hogy gyakorlatilag nulla támogatás érkezik a liga felől a csapatok felé, hiszen az eddig ásványvíz formájában érkező segítség is elmaradt idén.
- Sokszor szóba kerül, hogy a bírókérdés is egyfajta szűk keresztmetszetnek tekintendő.
- A játékvezetésről csak annyit írnék, hogy nem tartom ésszerűnek azt - hiába költségkímélő -, hogy kezdő játékvezetőket Divízió 1-es mérkőzésen kelljen bevetni. Tagadhatatlan tény, hogy van, aki rögtön ráérez a dolgok menetére, de láttam már szélsőségesen rossz példát is. Ebből kifolyólag nőhet a mérkőzésen a játékosok között a feszültség és nőhet a játékvezetők irányába is. Ezzel az a probléma, hogy nagymértékben ront egy mérkőzés színvonalán és a nézők számára kevésbé lesz élvezhető a mérkőzés, mert nagy részük nem érti, hogy mi min akadékoskodunk a pályán belül vagy mellett.
