"Köszönöm, Eszter" és már jól is vagyok!

– Az egyesülettel még Kárpáti Gábor ismeretsége révén kerültem kapcsolatba. Igaz, akkor még csak szurkolóként voltam jelen a pálya szélén a hazai és idegenbeli mérkőzéseken. Akkor annyit láttam, hogy van egy fiatalember, Macska, aki mindent intéz a csapat körül. Nem gondoltam arra, hogy egyszer majd én leszek az utódja – idézi fel Eszter a nyitányt, illetve az egyesület első titkárát-ügyintézőjét, Szegedi Mátét, akit „Macska” becenéven emlegettek anno.

– Abból az időszakból mint szurkoló sok emlékezetes vidéki kiruccanásra emlékszem. Akár esőben, akár napsütésben követtük a csapatot, külön szurkolóbusszal.

Az NFL-es közvetítéseket is gyakran nézte a tévében, ha már amerikaifociról van szó. A magyar amerikaifocit pedig értelemszerűen azóta követi, mióta szerves része lett az egyesület életének.

– Az utóbbi években a családom tudja, hogy ha meccsnap van, akkor az nem csak a játékosokról szól, hanem arról is, hogy akár egy-két napra kivonom magam a család életéből. Mert egy mérkőzés nem sípszótól sípszóig tart: vannak előtte és utána való dolgok is a szervezéssel-rendezéssel kapcsolatosan.

Igyekszem megfelelni mindenkinek és jól végezni a dolgom, de ennek megítélését inkább meghagyom a fiúknak.

A kérdésre, mennyire magát a sportot, avagy inkább a közösséget szereti, Eszter így válaszolt: – A sportot szeretem nézni, de nálam inkább a közösség dominál.

Azt tudni kell – tartja fontosnak hangsúlyozni –, hogy a Steelerst mindenki szabadidejében csinálja, és mindenféle díjazás nélkül. Mint mondja, számára igazi öröm, hogy látja, ahogy a fiúk, most már évről évre, az élvonalban szerepelnek.

– Hogy konkrétan mit is csinálok a csapatnál? Ami hirtelen eszembe jut: hazai és vidéki mérkőzések szervezése, pályafestés, sisakcsiszolás, bál és egyéb események szervezése, játékosok gardírozása, tagdíjak beszedése, orvosi papírok intézése… Az utóbbi egy-két évben a mezek mosását is önként magamra vállaltam, ezzel is spórolva az egyesületnek. Aztán a szövetséggel való kapcsolattartás, adminisztráció, így nagy hirtelen ennyi. Próbálok Iowa (Imcsicskó Péter – a szerk.), Aggod Peti és az elnökség végrehajtási szerve és jobbkeze lenni.

Milyen viszony a játékosokkal? – szólt a következő kérdés. A válasz: – Azt mondhatom, hogy nem csupán egy olyan személyt látnak bennem, aki csak a tagdíjat szedi, hanem számíthatnak rám bármikor és bármiben, képben vagyok ügyes bajos dolgaikkal is. Igyekszem megfelelni mindenkinek és jól végezni a dolgom, de ennek megítélését inkább meghagyom a fiúknak.

– Nyilván egyedül ezt én se tudom csinálni, ha kell, akkor tudok segítséget kérni a játékosoktól. Igen, volt mélypontom tavaly, a rájátszás napján, akkor bizony össze kellett magam szedni és nagy levegőt venni, hogy le tudjuk bonyolítani azt a mérkőzést. És ott elgondolkodni, hogy akarom-e tovább csinálni. De igen, úgy döntöttem, hogy csinálom, mert szeretem ezt az önkéntes munkát. És mi a fizetség? Néha egy „köszönöm, Eszter”, vagy „teszel te értünk eleget”, és már jó is vagyok.