Elhunyt egyesületünk alelnöke

Ugyanezzel a címmel kellett indítani több mint egy évtizeddel ezelőtt az akkori gyászhírt. És most is.
2006 táján vezetőtársához, Páll Sándor elnökhöz hasonlóan ő is fia ameikaifocis lelkesedése révén került a sportág közelébe, majd vett részt az egyesület megalakításában. És maradt mindvégig a Steelers kötelékében, élén. Most már tudjuk, élete végéig... Öröm és bánat, siker és kudarc idején egyaránt kitartott a szeretett közösség mellett. Megélt "mindent", feldolgozhatatlan vereségeket, veszteségeket, de ugyanúgy győzelmeket, bajnoki címeket. Nem véletlen, hogy egykor a gyorsan egymást követő kiesés, majd aranyérem közötti egy esztendős utat bemutató cikk címe is az lett oldalunkon: Pokolból a mennyországba.

Engedtessék meg nekünk, hogy a majdnem pontosan 11 évvel ezelőtti hasonló gyászhír szövegéből idézzünk - egyrészt mert az akkori mondatok egy része most is, Gyula barátunk esetében is ugyanúgy igaz, másrészt mert a többin is igen keveset kell csak változtatni, hogy aktuális legyen.

A mögöttünk tudott szezont a csapat, az egyesület történetének legtragikusabbjai között őrzi meg az emlékezet. Szerda reggel halálhír várt minden Miskolc Steelers-tagot és -szimpatizánst, és ez az, ami bármi mást, legyen az szomorú vereség, csalódottsággal terhes hosszú hazaút a meccsekről, fájdalom és csüggedtség, sérülések... a halálhír mindent felülír.
Alig tíz nappal később, hogy előző szombaton a Miskolc Steelers, balszerencsétől is sújtva, a bajnokság számára utolsó meccsén is legyőzetett, az egyesület egyik alapítója, kezdetektől támogatója, alelnöke, Nádi Gyula ennél összehasonlíthatatlanul nagyobb, ki nem heverhető és soha többé győzelemmé nem fordítható vereséget szenvedett az élet pályáján, az elmúlással szemben. Tragikus hirtelenséggel, meg nem engedhetően fiatalon ragadta el a sors.