Faragó anyuka: Minek készülsz annyit?

(A Vasárnapi Észak című hetilap számára készült interjú.)

Napjaink egyik legkedveltebb sportripotere járt a minap Miskolcon, könyvét dedikálandó. A téma is egy mind népszerűbb sportág, az amerikaifutball. Faragó Richard és szerzőtársa, Gallai László NFL címen írták meg az előítéletektől ma is sújtott, ám annál izgalmasabb és látványosabb csapatjáték történetét és egyéb érdekességeit. Aláírásosztás közben beszélgettünk velük.

- Richardot az utóbbi időben főleg a Sport televízió NFL-közvetítéseinek kommentárjaként láthatják-hallhatják a nézők, és szerkesztőtársa, legalábbis becenevén - "Galuska" - szintén ismerős lehet az adásokból az érdeklődők számára. S lám, közösen írt könyvüknek sem kell sok reklám: az egyórás Miskolc Plaza-beli dedikálás során is szép számban jöttek az olvasók, hogy az alkalmat némi beszélgetésre is megragadják. Mindenki szívesen meséli, neki ki a kedvence, és miként szerette meg ezt a nálunk újdonságnak tekinthető sportot. Meséljetek most ti is!

Faragó Richard: - Először magam is könyvek formájában találkoztam az amerikaifocival, a nyolcvanas években, kamaszként, Gallov Rezső és Hámori Tibor riportjaiban. Ők akkor inkább színes érdekességként írtak erről az ismeretlen játékról. Furcsa volt a fotókon látni, hogy milyen védőfelszerelésben szaladgálnak a játékosok. Innen tudtam tehát, hogy létezik ilyen, és hogy magyarok is űzték a tengerentúlon. Ez biztos jó dolog! - gondoltam. Később, amikor valóban megismerkedhettem a sporttal, nem is csalódtam. Elsőre azt a döntőt láttam, amikor a Giants legyőzte a Buffalót (Super Bowl XXV, 1991 - a szerk.), akkor adta először a magyar tévé. Később, mint az már sokszor elhangzott adásban is, alkalmam nyílt saját szememmel, élőben látni a Kansas City színeiben a legendás Joe Montanát, azóta is a Chiefsnek drukkolok.

Gallai László: - A kilencvenes évek elején kapcsolták be nálunk a kábeltévét, a német Sat1-en és a DSF-en lehetett amerikaifutballt nézni. Igyekeztünk összerakni a szabályokat... inkább rosszul, mint jól, derült ki utóbb. Aztán próbáltunk VHS-kazettán szerezni mérkőzéseket. Végül az évtized közepén jött az internet. Közben a Sport TV-nél dolgoztam, és egyszer szóba jött, hogy megvásároljuk az NFL közvetítési jogait. És én voltam az egyetlen, aki konyított hozzá. Úgy történt, hogy már egy ideje kérdezgették bent, hétfőnként miért vagyok olyan iszonyú fonnyadt. Merthogy vasárnap éjjel három meccset is megnéztem online. A televízió igazgatója pedig bátor ember volt, előállt vele, hogy ő megveszi a soros Super Bowl közvetítését. Ez volt a Carolina - New England (utóbbi nyert 32-29-re 2004 februárjában - a szerk.), látványos meccs; aztán megvette az egész következő szezont.

- Körülbelül akkoriban kezdett teret nyerni, erőre kapni a sportág itthon is, ma már stabil magyar bajnokság működik, több osztályban, utánpótlás, női szakág... Vajon mennyire véletlen ez a párhuzamosság? Alighanem inkább erősítették egymást.

F.R.: - Egész biztos. Mikor először megpróbálkoztak itthon páran az amerikaifocival, csak VHS-en, műholdas adókon lehetett tengerentúli meccseket látni; így nemigen jutott el a tömegekhez a híre. Nem véletlen, hogy elsőre a kísérlet befuccsolt. Aztán elindult újra. Egyértelmű, hogy egymásra épül a kettő. Nekünk sem lett volna értelme nekiállni könyvet írni, ha nem tudnánk, milyen sokan nézik a meccseket. Amint elindult a Sport TV-n a közvetítés, tucatjával kapjuk az e-maileket a nézőktől. Elementáris erővel robbant be az NFL a sportkedvelők mindennapjaiba. A hokit, a kosárlabdát ismerték a tipikus amerikai sportok közül - ezt nem. Más kérdés, hogy a baseballal nem sikerült volna ugyanez.

- Egy dedikáltató olvasóval beszélgetve elhangzott itt, hogy az NFL miatt hagytál fel a Bajnokok Ligája közvetítéseivel. Galuska pedig fennen hangoztatja, hogy hidegen hagyja az európai labdarúgás.

F.R.: - Az NFL az első. Ez nekem egy szerelem. Amikor idény van, semmi más nem érdekel. Anyukám mondja is, egy-egy adásra "minek készülsz annyit, hiszen már mindent tudsz"... Így el sem tudom képzelni a jövőt, hogy például elmaradjon a jövő évi szezon. (Ennek fennáll a veszélye - a szerk.) Teljes lutri. Egyébként még három évre megvan a közvetítési jogunk.

- A magyar bajnokságot követed?

F.R.: - Nincs rá időm, hogy kimenjek. Minden évben annyit vállalok, hogy a döntőre felkérnek, kommentáljam.

A Vasárnapi Északban is ez volt az interjú illusztrációja: egy fotó erejéig összeálltak a könyvszerzők és Imricskó Péter, a Steelers 2010-es MVP játékosa

- Apropó, a Super Bowlt is, aktuális szakkommentátor társaddal, évek óta a helyszínről közvetíted. Egész stáb utazik ki ilyenkor, vagy csak ketten? Galuska is megy például?

F.R.: - Csak a két riporter van kint. Galuska nélkül viszont megállna a műsor, ha ő nem volna az itthoni stúdióban.

- Rövid helyzetértékelést kérnék mindkettőtöktől a kedvenc csapatról.

G.L.: - Green Bayben kórházat nyitottunk... Lesérült a running back, az elsőszámű safety, meg a második számú safety. Hogy miért a Packers? Mert ha van szórakoztató történet, ez az: egy százezres városkában százezres nézőtáború csapat működik, ahol ők, a városlakók a klubtulajdonosok. Idén sokan bajnoki esélyesnek tartják, de szerintem ebben a keretben még nincs benne. Nem lesz bajnoki cím. Tavaly örültem a rájátszásnak, most megyünk egy kört majd a playoffban, ennyi. Azt viszont szeretném, hogy a Vikings elleni derbijeinken legalább egyszer sackeljék az "árulót"... (A Packers-legenda Brett Favre tavalytól a rivális Minnesota irányítója - a szerk.)

F.R.: - A Chiefs jól kezdett, 3-0-ás mérleggel, de a legutóbbi évek gyengélkedése nyomán azt hiszem, ha pozitívan zárjuk a szezont, az már óriási előrelépés lesz. De kétségtelen, hogy van fejlődés Kansas Cityben.