Táboroztak "kis-Acélok" és a tigriskölykök

Előbbi névcsökevénnyel két évvel ezelőtti alakulásuk idején a Steelers juniorcsapatát illettük, utóbbi pedig a Nyíregyháza Tigers utánpótlására illik rá. A közelmúltban, bajnoki szereplés céljával létrehozott közös együttes a legutóbbi hetekben már gyakorolt együtt, a szeptember 19-i szezonnyitányra irányuló felkészülés azonban legérdemibb szakaszába azzal lépett, hogy a srácok teljesítették múlt hétvégén a tavalyihoz hasonlóan megszervezett edzőtábort. A helyszín most is Bükkszentkereszt volt, az időtartam két nap (szombat-vasárnap), a létszám pedig közelítette a három tucatot, amelynek harmadát a nyírségiek adták, nagyobbik hányadát pedig a borsodiak. Közel két napon át zajlott tehát a folyamatos tréning, amelyet nem kevesebb, mint négy edző vezényelt, beleértve az erre az alkalomra Száraz Zsoltiék segítőjéül szegődött Iowát (Imricskó Péter, a nagycsapat RB-ja, aki éppenséggel a futó posztra aspiráló ifjú utódokkal foglalkozott). A első napi programot színesítette, hogy a miskolci egyesület elnökségének képviselői is meglátogatták a tábort - Balogh Gyula, a Tigers vezetője is elkísérte az övéit a Bükkbe -, a másodikét pedig egy, néhány vállalkozó kedvű, felnőtt steelerses bevonásával megrendezett "éles" egymás elleni játék.

Folytatás a következő hetekben, hétvégente együtt, Miskolcon, hétközben pedig ki-ki otthon, az előre megbeszélt és egyeztetett edzéstervek szerint.
Az alábbi képek a szombati délelőttön készültek, a bázisként szolgáló ifjúsági táborban, majd a festői környezetben megbúvó bükkszentkereszti focipályán.

(Imricskó Péter, Bora Tamás (NyT), Páll Sándor, Száraz Zsolt, Horváth Tamás)

("Mintha a falnak beszélnénk...", illetve fényképeznénk)

(Egy bükki edzőtáborozás szépségei)

(Elöl az edzők, balról: Horváth Tamás, Száraz Zsolt, Racskó András, Bora Tamás)

("A kép a pálya melletti domb tetejéről készült, vasárnap reggel, amikor felszenvedte oda magát büntiből a 4. lakosztály lakóközössége, a nyíregyházi off. coach és a miskolci def. coach - én - társaságában. Megjegyezném, nem mi ketten értünk fel utoljára.")