Kutyaharapás, amire nem volt gyógyír

Szomorú fintora a sorsnak, hogy a hazai játékosok és a nézők közül is sokan a meccs napján vehették kezükbe a frissen megjelent amerikaifocis magazin, a Pro Football első számát, amely a magyar bajnokság különféle beharangozóiban több ponton is említi a Steelerst. Ezekben a cikkekben az elemző Pécsi Márk (kickoff.hu-szerkesztő, egyszersmind a szombati miskolci mérkőzés alkalmi szpíkere) nem egyszer utalhatott meggyőződésére, ami aligha csak az övé volt szezonkezdetkor: a borsodi Acélcsapattal komolyan számolni a másodosztályban, olyannyira, hogy a Div. II. Kelet 2-es csoportjának egyértelmű favoritjaként tekintettek rá országszerte, amellyel szemben riválisai csak igen csekély sansz birtokában vehetik fel a versenyt. Még szomorúbbá teszi a képet, hogy joggal feltételezhetjük, az említett csoportellenfelek otthonában is alighanem hajlottak erre a hozzáállásra még jó egy hónappal ezelőtt, s ha netán Dunaújvárosban kevésbé is, Újpesten szinte egész biztosan. Pláne óvakodhattak a miskolci vendégszerepléstől az utóbbi két hétben, amikor már túl voltak az „odavágón”, az eredmény szerint sima hazai 9-24-en a Bulldogok. Mennyire reménnyel vághattak neki ezek után az M3-as autópályának május 16-án..., kezelhető különbségű, tisztes vereségben bízva?, netán egy kikínlódott, szerencsés idegenbeli pontszerzésről álmodozva? Akárhogy is, legszebb várakozásaikat is felülmúlhatták ezen a napon a „Kutyák”, amelyek „harapására” nem volt ellenszere a vendéglátóknak. Szőr avagy Sir lett volna a megoldás? Szójáték helyett nyilván gördülékenyebb támadó- és erőteljesebb védőjátékkal kellett volna előállnia a Steelersnek, de nem tette; a közönség a lelátóról - s így mi is, tudósítók - csak találgathatjuk, mi volt a legrosszabb forgatókönyvet is alulmúló kudarc oka.

Még az elmúlt napok is azzal teltek az Acélosok háza táján, hogy - ki-ki vérmérséklete, azaz tartalék optimizmusa mértéke szerint - azt számolgatták-számolgattuk, az egyszer már felülmúlt Bulldogs újbóli legyőzését követően milyen eséllyel lehet majd június elején a Gorillazhoz utazni: elérhető-e ott olyan eredmény, ami az áhított rájátszásbeli helyre érdemesíti a gárdát.
Csoportelsőség, ami, lásd az idézett nézeteket, sokak által „boritékolva” volt? Második hely, ami ha nem is mutat szakmai előrelépést a korábbiakhoz képest, de legalább szintentartást? Nos, egyik sem. A Miskolc Steelers, úgy néz ki, a trió harmadikjaként végez, hiszen hiába verte az újpestieket elsőre, másodjára nagyobb különbségű vereséget szenvedett tőlük. (És az egymás elleni eredmény számít.) A Gorillák elleni „kirándulásra” pedig milyen célt lehetne kitűzni, ha egyszer már Miskolcon is jobbak voltak... A Div. III-ba való kiesés elkerülése végett kellene küzdeni majd júniusban a negyedik szezonját játszó Steelersnek, ahol az ellenfelek zömmel újoncok? A kérdésfelvetés már önmagában ijesztő.
Nem lehet tagadni tovább - nem mintha valaki is ezzel próbálkozott volna -, hogy az alacsony edzéslátogatottság, a megszokottnál kisebbnek tűnő összhang a kereten belül, a korábbi vezéregyéniségek „elcsendesedése”, illetve visszafogottabb teljesítményük a pályán, a viszonylag nagy számban beépíteni szánt újoncok értelemszerűen nem egyből (és nem egyformán) „kész” állapota és tudása, a tavalyi irányító távozásával ezen a meghatározó poszton támadt űr betöltetlensége, és még ki tudja milyen indokok odáig vezettek, hogy a célokat jelen állás szerint alaposan át kell gondolni. Ami 2009-et illeti, mindenképpen, de talán a távolabbi jövőre nézve is.
No, nem mintha jelen sorok írója „innen, a lelátóról” adhatna tanácsot akár a pályán játszóknak, akár a szakvezetésnek (de még az egyesületi előljáróknak sem). Tegye meg helyette ezt olyan, akinek - akár szó szerint is - kezébe adatott az irányítás. Legegyszerűbb, ha egy fórumbejegyzést idézünk, amely minden felmerült kérdésre megadja az egyszerű választ:
Lassan beforrnak a sebek, srácok, elmúlik a fájdalom, a meccset is magunk mögött kell hagyni. Van három hetünk felkészülni, Dunaújvárosban megmutathatjuk, hogy ott van-e a helyünk a rájátszásban. A saját kezünkben lesz a sorsunk, élnünk kell a lehetőséggel.
Benya
Magunk sem mondhattuk volna szebben. Úgy legyen.

Összecsomagolva... Ilyen jelenetből láthatott a miskolci publikum a vártnál kevesebbet

Miskolc Steelers - Újpest Bulldogs 13-32 (6-6, 7-0, 0-6, 0-20)
Miskolc, Volán-pálya, 300 néző
Miskolci pontszerzők: Imricskó Péter (TD, futás), Paulenka László (TD, futás), Horváth Csaba (extrapont).


Idemásolhatjuk még a ligahonlap, a mafl.hu tudósításának szövegét, amely már a címével sokat mond...

Óriási meglepetés Miskolcon

A Bulldogs rendesen kielemezte az előző meccs hibáit, ráadásul Czuprik Zoltán is visszatért a pályára - ez a két dolog együtt elég volt a győzelemhez.
Ráadásul nem csak a győzelemhez, hanem jelen állás szerint a rájátszáshoz is, ugyanis az egymás elleni pontkülönbség miatt már a Bulldogok állnak előrébb.
Pedig a találkozó nem indult rosszul a Steelers számára, hiszen két negyednyi játék után ők vezettek két futott TD-nek köszönhetően – az első touchdown ugyan a vendégeké volt, de ebből még sikerült felállniuk.
A folytatás azonban nem egészen úgy alakult, ahogy szerették volna, a második félidőre most is leültek, olyannyira, hogy 26 pontot kaptak, ebből 20-at az utolsó játékrészben. Egyszerűen fejben széthullott a csapat, miközben a Bulldogs remekül építette fel önmagát, és már nyoma sem volt az előző két mérkőzésen tapasztalt fejetlenségnek.
A Steelers első félidei remek futójátéka után (Imricskó és Paulenka szerezték a TD-t), alaposan beindult a Bulldogs, Czuprik egy touchdownt passzolt kettőt pedig ő maga futott meg, valamint a védelem is megvillant, hiszen egy sack során csinált fumble-ből ők is hoztak hat pontot.
A találkozó előtt a Bulldogs számára volt élet-halál harc jelentőségű a mérkőzés, hiszen két vereséggel nyitottak, azonban a 19 pontnyi különbség azt jelenti, hogy beelőzték a riválisukat. Ez pedig a miskolciakat hozza igen nehéz helyzetbe – ha tovább szeretnének jutni, akkor mindenképpen nyerniük kell Dunaújvároson (és szurkolniuk kell a Bulldogs vereségéért). Márpedig ez nem lesz könnyű menet az első mérkőzés alapján.
(forrás: mafl.hu - szerző: Koroknai Gergely)